LUXEMBOURG-I SZIKLALABIRINTUSOK



    Annak ellenére, hogy Európa egyik legkissebb országa, Luxembourg meglepően változatos geográfiával rendelkezik. Na persze, nem kell azért sivatagokra, alpesi hegyekre ( :-( ) vagy tengerekre gondolni, de aki szereti a természetet meg az "outdoor" életmódot, annak akad itt látnivaló. 
    Az ország észak-keleti részének egyik legismertebb régiója  "Kis-Svájc" névre hallgat, és jogosan. Jómagam a Wanterbach- patak szurdokát ismerem, mert az itteni mászózóna az egyik legnépszerűbb a környéken, de van itt más is - mint kiderült egy  májusi hétvégén.
    Amiatt, hogy kis területen fekszik, a túraútvonalak közel vannak egymáshoz, sokszor keresztezik is egymást - lehetetlen itt eltévedni... Nem is gondolkodtunk sokat a követendő útvonalon, csak egyszerűen elindultunk egyfelé egy jelzésen a a mászózónáktól, hadd lássuk, hogy hol lyukadunk ki. Többé-kevésbé EZT az utat követtük,  de néha fogalmam sem volt hogy hol kóborlunk... A zónáról ITT lehet bővebb infókat szerezni, ha valaki kedvet kapna Luxembourgban túrázni...
    Következzen hát egy rövid képriport, kommentekkel megtámogatva...

Mászók a Wanterbach- szoros  egyik szektorában

Jellegzetes erdőrészlet a "Kis-Svájc" környékéről.

A mászást szigorú törvények szabályozzák ( személyre és időre szóló engedély, csak sportmászás engedélyezése, tiltott magnéziahasználat etc.) A zóna nagyon  zsúfolt, hétvégeken többszáz mászó is megfordul itt, érthető e törékeny ökológiai zóna óvása) 
A vidékre jellemző szilárd, lassan erodálódó homokkő áthajló falai.

A túraútvonalak könnyen követhetőek, rendszerint a csomópontokban jelzésekkel bőven ellátottak, a nehezebb részeken beépített lépcsőkkel is segítve a túrázót

Az "Adlerhost" . Nevét az (valószínűleg ) itt fészkelő ragadozómadarakról kapta - kezdetben kissebb rejtély volt számunkra, hogy miért van ennek a látványos szakasznak jókora része lezárva vaskerítéssel. 

A "Herold" elnevezésű sziklaalakzat - egy óriási áthajlás

Ördögsziget - egy eléggé nagy kiterjedésű plató, amelyet csak egy hídon át lehet elérni. Minden oldalról gleccserhasadék-szerű , helyenként akár 30 méter mély szakadékok szegélyezik ( sőt, még át is lehet ugrálni rajtuk) ( lent )








"Ramonázs " :-)
A "Totenkammen"-hoz vezető lépcsősor. Ez egy pár négyzetméternyi kamra - vajon honnan eredhet a neve? 


Aire d'Aigle - ez az alagút nagy meglepetés volt, ilyenre nem számítottunk. Jó, ha van egy lámpa az embernél, mert bent/lent bizony egy elég sötét és szűk szakaszon kell áttapogatózni.



Gorges du Roitzbach - szűk hasadékok labirintusa. A keskeny vájatok sokasága felfedezésre csábít...






Egy lapos platót elérve - ahol jókora, fából készült kilátó nyílik a kitárulkozó tájra - a túrát befejezettnek tekintjük...




A visszaúton "botlunk" bele ebbe az álomszép sziklastruktúrába - ki tudna neki ellenállni ? :-))

PETITE FOURCHE, TÉTE BLANCHE - KÖNNYŰ HÁROMEZRESEK VARÁZSA ( június 21-22 )

   

 Felvonó vagy nem? 
 Naná, felsétálunk... mi az az 1200 m szintkülönbség ? A felvonó persze kényelmesebb lenne, de ez a táv legalább jó lesz bemelegíteni...
 Aztán persze megraktuk a hátizsákokat minden jóval, ami a kétnapos magashegyi bivakhoz/mászáshoz szükséges, elballagtunk az Albert Premier-házhoz vezető ösvényhez... huh, ez nehéz... mennyi is az a felvonó? És már délután egy óra, etcetera, etcetera....
   Elég mélyen zsebbe kell nyúlni ( 27 €) ahhoz, ha itt valaki fel akar jutni 2000 méterig. De számolva a rengeteg cuccot, meg hogy csak holnap érünk rá - holnap elméletileg fel kell mennünk 3500 méterig, és még le is kell jönni mielőtt elromlik az idő - inkább felvonó mint kutyagolás. 10 perccel később már nem bánom egy cseppet sem a döntést, amint a lábamat lógatva a mélység fölött bámulom a felvonó libegőjéből a lenyűgöző hegyvilágot.

*****
  Az Albert Premier menedékhely modern, minden luxussal ellátott többemeletes épület, és persze dugig tömve mászókkal - a környező, nagyrészt könnyű  utakat ígérő háromezresek csábító célpontok. Csak egy tea erejéig érdekel a ház - mi bivakolni jöttünk, ami elnézve a zsúfolásig töltött ebédlőt egyáltalán  nem tűnik rossz döntésnek. Kényes vagyok az éjszakai szálláshelyre, ezért félórányit keresgélem az ideálisat a ház fölötti sziklarengetegben. Eredetileg a gleccser lett volna a cél, de túl sokat kellene lemászni ahhoz... és lám, sikerül is megtalálnom az egyik legjobb bivakhelyet ahol valaha is voltam. A kilátás pazar, a fekvés kényelmes, az éjszaka nem is annyira hideg ( mint később kiderült) , mint amennyire júniusban számítottam közel 3000 méteren.
   Rövid felderítő túrát szervezünk  a gleccser irányába, de a felhőhatár makacsul ragaszkodik a háromezer méterhez, afölött nem látni semmit, csak néhol bukkannak elő a sziklaalakzatok fölöttünk, egyszer az Aiguille du Tour is megmutatja magát... na majd holnap többet fogunk látni.

*****
    Könnyű hegyek, ezért késői az indulás, és 6 óra már amikor a gleccser szélén beöltözünk, én meg bánom, hogy túl késői kelést engedtünk meg magunknak... a környező hegytetők már aranyfényben ragyognak, és mi csak a gleccseren vagyunk, 3000 méteren... fent kellene már lennünk , közel a kinézett háromezresek csúcsaihoz. Tanulok belőle...
   Ideálisak a hóviszonyok, a gleccser könnyű, a hosszú tél bőven megrakta a hasadékokat, alig lehet látni párat, azok viszon óriásiak. Nyomvonalak húzódnak minden irányba, ez meg azt eredményezi, hogy az eredeti célt nem azon az útvonalon érjük el, ahogyan tervezve volt, mert egy kis nyereg lett volna az átjáró a Trient-plató irányába, amelyet nagyon könnyű volt elnézni... de sebaj, marad a séta, az első  idei gleccservándorlásnak megteszi. Azt is mondanám, hogy unalmas, túl kényelmes... főként amikor felnézek az Aiguille du Chardonnet legszebb útjára, a Migot pillérre... elegáns, meredek, komplex út, gyorsan rá is kerül a képzeletbeli listára.
   A Téte Blanche ( 3421 m) egy délről könnyen elérhető, technikai nehézség nélküli, sziklás csúcs, amelynek a Trient-plató  felőli oldala egy kis, alig 100 m magas északi fallal szakad le a gleccserre ( ami az eredeti terv része volt... ) A Trient -gleccser jókora kiterjedésű, sima, ránctalan felszínét nyomvonalak hálózzák be, mint apró hangyák  mozognak rajta a mászópartik ide-oda, elveszve a fehér felszínen.
   A Petite Fourche (3512 m) nem sokkal magasabb, alig egy óra vándorlás választ el tőle. Végre - a csúcsra vezető, százméternyi lejtő meredek, élvezet mozogni rajta a hágóvasakkal, majd az ezt követő rövid, technikás gerinc csak hab a tortán. A csúcs előtt a gerinc kiszélesedik, annnyira, hogy akár bivakolni is lehet rajta - ha a szél meg az időjárás kegyes a vállalkozóhoz. Látványos csúcs, három oldalon gleccserekre szakadó falakkal , lenyűgöző , 360 fokos panorámával. Észak felé nézve rögtön megragadja a tekintetet a Wallis-i Alpok tömegéből kiemelkedő Weisshorn, Matterhorn, Dent Blanche hármasa. Különösen ez utóbbi tömbje lenyűgöző e szögből; meg persze itt emelkedik mellettünk  a Mont Blanc tömege, amelynek masszivitásával talán csak az ugyancsak idelátszó Grand Combin ér fel.
   Órányi szieszta után szedjük magunkat, indulunk lefele. Szerencsések vagyunk - senki nem jött fel a csúcsra, amíg ott voltunk, de amint lefele tartunk már egymást érik a feltörekvő csapatok. A napba még belefér egy órányi lustulás a felhősödő délutánba hanyatló égbolt alatt, aztán megyünk le - épp idejében, mert pár óra múlva - már a teraszon üldögélve Argentiére-ben - vastagra tekeredik az Aiguille-k fölött a felhőréteg, éjszakára esőt ígérve. 
  A napba még belefér egy esti séta  Chamonix-ban, amelynek pár héttel ezelőtti nyugalma már a múlté - megkezdődött a nyári szezon !

A  Glacier du Tour gleccser végfala

Alig fér a sátor...persze, mert  mint később kiderült 3személyes volt...ha igy tudom az elején, akkor  fel sem viszem:-)

Az Albert Premier menedékhely ( 2702 m)
Tour gleccser esti fényben
Bivakhelyek meg kilátás
Reggel - Aiguille Verte ( 4122 m)
Aiguille Du Chardonnet ( 3824 m)

Kilátás a szomszédos vonulatra  - Aiguille Rouges

Arányok: ember meg gleccser

A Téte Blanche ( 3429 m) csúcsán - teljes harci diszben :-)
Yvonne
A Trient-plató - lenne hely bőven bivakolni :-). Háttérben az Aiguille Du Tour ikercsúcsai ( 3542 m)
Aiguille Du Chardonnet - a Forbes-gerinc ( csúcsgerinc) meg a Migot-pillér ( a csúcs alatti meredek, sziklás letörés)
Petite Fourche ( 3520 m) látványa a Téte Blanche csúcsáról
Közel a csúcs

Rövid technikai rész fentről...
...és lentről